Gyarmathy Éva: A vizsgált elsősök 20 százaléka nem felel meg az iskolarendszer elvárásainak
Summary
TLDRThe transcript reveals a startling educational crisis, with approximately 20% of children being unprepared for first grade, particularly in small villages. A recent study by the Academy's educational development program aims to assess the effectiveness of teaching methodologies and their impact on children's development, especially those with unmet needs and those who arrive at school already prepared. The discussion highlights the importance of early childhood education, the need for specialized training for educators, and the potential for developmental disorders due to environmental stress. It also emphasizes that with proper support and educational methods, children with learning difficulties can thrive, but the current system is failing to provide adequate resources and expertise, leading to a widening educational gap.
Takeaways
- 🧠 The research revealed that approximately 20% of children are entirely unfit for the first grade.
- 🏡 The problem is particularly severe in small villages where about two-thirds of children are deemed school-ready but have the neurological maturity of a three-year-old.
- 📚 The research aims to assess the effectiveness of teaching methodologies and their impact on children's development.
- 🔍 Children with underdeveloped neurological systems struggle significantly, often unable to differentiate speech sounds, leading to learning difficulties.
- 🏫 There is a rising trend of learning disorders, exacerbated by the current education system's failure to address basic neurological development.
- 🤔 The education system is outdated and fails to accommodate the varying needs of today's children.
- 💡 Investing in early childhood education is highly beneficial and necessary for addressing developmental delays.
- 👨🏫 The lack of qualified specialists, such as speech therapists, exacerbates the issue, with only severe cases receiving attention.
- 🧒 The current educational approach often creates learning disorders due to its failure to support basic neurological development.
- 📈 The education system's rigidity and lack of adaptability to individual needs contribute to a high incidence of learning difficulties.
Q & A
What was the initial research finding that was surprising to the speaker?
-The initial research finding that was surprising to the speaker was that a significant percentage of children, more than twenty percent, were completely unprepared for the first grade, despite being of school age.
What was the main focus of the research conducted on first graders?
-The main focus of the research was to examine how teaching methodologies provided to teachers help them and to what extent they can use these methodologies, and how this would manifest in the development of children, especially those who are not ready and those who are already prepared for school.
What are the consequences for children who are not prepared for school?
-The consequences for children who are not prepared for school include not only a lack of skills and knowledge but also the feeling that learning is not enjoyable. This can lead to a negative attitude towards school and a preference for avoiding it.
What is the speaker's view on the current state of schools in relation to children's learning?
-The speaker believes that schools are increasingly becoming places where learning is not enjoyable for the majority of children, which can lead to a negative attitude towards education and a preference for avoiding school.
What does the speaker suggest is the root cause of the learning difficulties observed in children?
-The speaker suggests that the root cause of learning difficulties is not the children's intelligence but rather a lack of development in basic neurological processes, which is a period that should be utilized for development but is often neglected.
How does the speaker describe the impact of the environment on children's neurological development?
-The speaker describes the impact of the environment on children's neurological development as being very burdensome, affecting the nervous system through various means such as physiological, chemical substances, and information overload.
What is the speaker's opinion on the role of schools in addressing the neurological readiness of children?
-The speaker believes that schools, and even kindergartens, should introduce methods that support the neurological readiness of children, such as speech sound discrimination.
What is the speaker's view on the current approach to teaching children with learning difficulties?
-The speaker criticizes the current approach, stating that it is not addressing the root causes of learning difficulties and instead is creating more problems, such as learning disorders.
What does the speaker suggest as a solution to the problem of children not being prepared for school?
-The speaker suggests that there should be a focus on developing the neurological readiness of children before they enter school, possibly through the inclusion of speech therapy training in teacher education.
What is the speaker's perspective on the mandatory school attendance starting at the age of five?
-The speaker believes that the timing of when a child starts school is not as important as what they are made to do there. The speaker criticizes the system for not adapting to the needs of children and for not providing the necessary support for those who are not ready.
What does the speaker suggest about the role of parents and the community in addressing educational challenges?
-The speaker suggests that parents need to unite and seek higher-level support rather than blaming teachers or each other. They should also consider the broader implications of not addressing these issues, such as the formation of a 'dark mass' of people who cannot contribute to society.
Outlines
🔍 Shocking Findings on School Readiness
The research revealed a startling issue: many children entering school, especially from small villages, are neurologically unprepared for first grade. About 20% of over 1000 children assessed were deemed unsuitable for school, struggling with basic readiness skills. The study aimed to explore the effectiveness of teaching methodologies for teachers and their impact on children's development, especially those with underdeveloped abilities.
📉 Addressing the Decline in Speech Development
There is a significant shortage of speech therapists, leading to mild speech issues in children becoming severe. The proposal is to integrate speech therapy training into preschool and teacher education programs to address these problems early. Environmental toxins and socio-economic factors are contributing to delayed speech development, particularly in disadvantaged areas, exacerbating educational challenges.
📚 Inflexibility in the Education System
The current Hungarian education system is outdated and does not accommodate the diverse needs of modern children. The rigid national curriculum does not allow for tailored teaching methods, resulting in many children falling behind. The research suggests that educational reforms are necessary to support individualized learning and address the needs of all students.
👩🏫 Shortage of Qualified Educators
There is a critical shortage of specialized educators, such as special education teachers and psychologists, in the public education system. This shortage leads to unqualified individuals handling complex educational needs, causing further issues in classrooms. The discussion highlights the need for proper training and support for teachers to effectively manage diverse student needs.
🆘 Urgent Need for Parental Involvement
Parents need to unite to address the systemic issues in education rather than blaming each other or teachers. There is a call for collective action to push for necessary reforms and support from higher levels of governance. The discussion emphasizes the importance of parental advocacy and collaboration with schools to ensure children receive the appropriate support.
🌍 Broader Implications for Future Generations
If current educational challenges are not addressed, future generations will face significant disadvantages. The lack of proper support in early education can lead to long-term socio-economic problems. The summary calls for systemic changes and increased investment in education to ensure that children are adequately prepared for their futures.
Mindmap
Keywords
💡Educational Readiness
💡Pedagogical Methods
💡Learning Disabilities
💡Speech Development
💡Special Educational Needs
💡Logopedics
💡Parental Involvement
💡Educational System Reform
💡Inclusive Education
💡Teacher Training
💡Social Inequality
Highlights
Research indicates that a significant percentage of children are unprepared for first grade.
The problem is particularly pronounced in small villages where many children are deemed school-ready but are developmentally behind.
A recent study explored the impact of teaching methods on teachers and their effectiveness in supporting children's development.
Children who are adequately prepared for school benefit from a positive learning environment and motivation.
The current school system may not be suitable for today's children, unlike a century ago.
A majority of children in a class may have a negative attitude towards learning, affecting the overall school environment.
The study revealed that the issue is not related to children's intelligence but rather to their neurological development.
Children who struggle academically can perform well in tasks that do not require complex information processing.
The increase in learning difficulties may be attributed to environmental stressors affecting the nervous system.
The role of schools should be to introduce methods that support the development of children's neurological abilities.
Speech sound discrimination is deteriorating among children, which can lead to learning disorders if not addressed.
The lack of speech therapists and the increasing number of children with speech sound discrimination issues are concerning.
Early childhood education should include speech therapy preparation to prevent mild cases from becoming severe.
Environmental factors, such as toxins and poor nutrition, can significantly impact a child's development.
Parental involvement can make a significant difference in supporting children with learning difficulties.
The Hungarian education system is failing, and there is a lack of trained professionals to address the diverse needs of children.
There is a clear correlation between the mandatory school attendance at the age of six and the recurring issues with first graders and children with special educational needs.
The COVID-19 pandemic highlighted the disparity in learning outcomes among children, with some excelling and others falling behind.
The National Curriculum in Hungary restricts teachers from adapting their teaching methods to the diverse needs of students.
The lack of trained educational assistants and prepared teachers is a significant barrier to supporting children with special educational needs.
Parents should unite to address the issues in the education system rather than blaming each other or the teachers.
The Hungarian government has acknowledged the need for more professionals in the education of children with special educational needs.
Financial support for training and higher education for professionals is crucial to improve the education system.
Parents are advised to seek external help if their child is not receiving adequate support at school.
The current state of public education is concerning, with parents paying taxes but having to provide additional education for their children.
Parents are encouraged to unite and use their collective voice to influence change in the education system.
Transcripts
Amivel kezdődött a kutatás, az számomra döbbenetes volt,
mert tudtam, hogy elég nagy probléma van az iskolába lépő gyerekekkel,
de itt nagyon sok gyerek – több mint ezer gyereket mértünk fel –,
nagyjából húsz százalékuk tökéletesen
alkalmatlan arra, hogy megfeleljen az első osztálynak.
Ráadásul, úgy tűnik, hogy nagyon erősen a kis falvakban
van a probléma, ott az osztály kétharmada úgy megy iskolába,
hogy állítólag iskolaérett, de nagyjából hároméves idegrendszeri
érettségi állapotban van,
akiknek nagyjából a mondókák az, ami kellene az iskolában.
Ehhez képest megkapják a betűket, a számokat, azt se tudják,
miről van szó, tökéletes a káosz a gyerek fejében.
Készült nemrég egy kutatás az első osztályosok körében.
Mi volt a kutatás célja?
Ez az Akadémiának a közoktatás-fejlesztési,
kutatási programja, amiben azt szeretnénk megnézni,
hogy a tanítók számára adott módszertanok hogy segítenek,
mennyire tudják használni egyáltalán a pedagógusok a módszertanokat,
és hogy a gyerekek fejlődésében ez hogy fog megjelenni.
Ez hogyan hat azokra, akik ezekkel a még nem érett
képességekkel rendelkeznek, és hogyan azokra, akik egyébként már
éretten érkeznek az iskolába?
Nyilván azok a gyerekek, akik megfelelően tudnak az iskolában
haladni, ez segíti őket abban, hogy az iskola egyáltalán számukra
nagyon megfelelő hely legyen, a tanulásban motiváltak legyenek,
úgy érezzék, hogy az iskola egyáltalán nekik való – amennyire.
Mert azért a mai gyerekeknek egyáltalán nem való az az iskola,
ami a száz évvel ezelőtti gyerekeknek megfelelő volt.
A többi gyerek viszont a lemaradásaival bizony olyan hátrányt
szerez, ami nem is csak képesség- és
tudáslemaradás, hanem az az érzés, hogy a tanulás nem jó.
Képzeljük el, hogy egy osztályban a
gyerekek többsége úgy áll hozzá, hogy a tanulás nem jó.
Hogy érinti ez a többit?
Az, hogy az iskolákban egyre inkább ott van a tanulásellenesség,
az itt kezdődik, hogy nehéz úgy létezni az iskolában,
hogy én szeretem az iskolát, ha a többi gyereknek az állandó
kudarcélmény, és ezért próbálnak mindenféle módon menekülni.
Például az, hogy hát nem igazán jó
dolog az iskola, és akik tanulnak, azok hülyék.
Arról beszéltünk, hogy százalékos arányban mekkora ezeknek a
gyerekeknek a száma az első osztályban.
Mi az, ami még kiderült a kutatásból?
Elsősorban nem a gyerekek intelligenciájával van baj.
Még azok a gyerekek is, akik az iskolában nem tudnak
teljesíteni, és idegrendszerileg éretlenek, a gondolkodást kívánó
feladatokban, ahol nincs szükség arra, hogy hosszabb távon sok
információt kezeljen, egészen jól megoldják.
Lényegében nagyon alapidegrendszeri érési folyamatokban van az elmaradás,
ami azért nagyon szomorú, merthogy ez az időszak még nagyon
alkalmas lenne arra, hogy ezeket fejlesszük.
Ha nem ezzel foglalkozunk, hanem egészen mással,
akkor viszont ott lesznek nagyon hamar a különböző sajátos nevelési
igénynek a formái, a tanulási zavarok.
Nem véletlenül nő a tanulási zavarokkal küzdők aránya.
A környezet az idegrendszert nagyon megterheli.
Különböző módokon, fiziológiásan, kémiai anyagokkal,
információtúltengéssel – nem az internetről beszélek,
hanem egyáltalán a világnak a zűr-, káoszrészével, amit nem könnyű
elkerülni, de ez az idegrendszerre hat.
Amikor ez az idegrendszer valamilyen
módon másképp működik, az még mindig nem baj.
Nem ez a baj, mert ez megoldható probléma, feladat, és itt lenne a
dolga az iskolának, sőt már az óvodának,
hogy a gyerekek idegrendszeri érését támogató módszereket vezessenek be.
Például a beszédhang-megkülönböztetés.
Ezt már nagyon régóta, sok éve látjuk, hogy egyre rosszabb a
gyerekeknél, ami ha úgy megy iskolába – és ez a gyerekek húsz-harminc
százalékát érinti –,
hogy nem tud beszédhangokat megkülönböztetni, így kéne olvasnia.
Most képzeljük el, mi történik ezek után, nyilván összekever mindenfélét,
ettől kezdve tulajdonképpen az iskola gyártja a tanulási zavarokat.
Tehát az történik, hogy idegrendszeri éretlenség: bizonyos területeket még
nem épített föl, amire az iskola építene, a gyerek valamit fog
csinálni, az agya fog valamit csinálni, próbál összerakni dolgokat,
nem úgy fogja összerakni – ezt már ettől kezdve tanulási zavarnak
nevezhetjük, és gyönyörűen fog nőni
azoknak az aránya, akik nem tudnak az iskolában megfelelni.
A tragédia megint csak az, hogy ezt meg lehetne oldani.
Tehát van egy probléma, amit nem akarunk megoldani.
Például azt gondolom – és ezt nagyon szeretnénk, például az Apor Vilmos
Katolikus Főiskolán most ezt kezdenénk el –, hogy az óvó- és
tanítóképzésbe logopédiai felkészítést bevinni,
ami nem azt jelenti, hogy ki tudnánk váltani a
logopédusokat.
A logopédusok már nem tudják ellátni a gyerekeket.
Az enyhe esettel már nem is
foglalkoznak, mert a beszédhang-megkülönböztetés semmi.
A legtöbb gyerek még beszélni sem tud, akivel a logopédus foglalkozik.
Tehát foglalkozik a súlyos esetekkel,
és közben a többi eset súlyosabb lesz.
Vagyis kevés a logopédus.
Ezt úgy lehetne valahogy segíteni,
hogy legalább az enyhe esetek ne váljanak súlyosabbá.
Óvodában gyönyörűen tudnának a mindennapi foglalkozásban segíteni
ezekre az enyhe problémákra odafigyelve.
Ez még mindig azt jelentené,
hogy a logopédusok túl vannak terhelve, hangsúlyozom.
Tehát itt nem arról van szó, hogy szakemberré válik az
óvodapedagógus, hanem egy olyan területhez is ért, ami most a
gyerekeknek a többségét érinti, hangsúlyozom, a többségét.
Egyre inkább a hároméves gyerekek úgy mennek óvodába, hogy a
beszédfejlődésük messze elmarad, aminek komoly fiziológiai háttere
van, mert különböző méreganyagok… Kimutatták, hogy a várandós anya
vérében amennyi méreganyag van,
annyira fog megkésni a gyerek fejlődése.
Beszédfejlődés terén ezt egyértelműen kimutatták.
Most hozzáteszem, hogy azok, akik olyan helyeken élnek,
ahol több az ilyen méreganyag – ezek általában hátrányos helyzetűek –,
vagy a táplálkozásban nem tudnak arra
figyelni, hogy megfelelő legyen, még több minden éri el az agyat.
Tehát ott fokozódik,
és ez az oktatásban megint csak nehezen megoldható.
Egyelőre a mostani rendszerben biztos, hogy nem.
Egyre több lesz a súlyosabban elmaradó gyerek.
Viszont ahol a szülő odafigyel, nagyon sokat lehet tenni a
gyerekekért, tehát nagyon sok lehetőség van.
Ha az állam nem működik,
és az oktatást hagyja lepusztulni, akkor ez el fog válni.
Lesz egy keskeny réteg,
aki valamit meg tud oldani, a többi pedig egy sötét tömeg.
Nem tudom, mióta próbálom jelezni, hogy ez azért súlyos baj lesz,
amikor sötét tömegek állnak itt szemben azzal a világgal,
ahol nem tudnak velük mit kezdeni, ők sem tudnak a világgal mit kezdeni.
Ez akár itt, hatévesen dől el.
A közgazdászok már régen kimutatták, hogy a befektetés a minél fiatalabb
gyerekek oktatásába rettentően megtérül.
Ha az óvoda-, tanítóképzésbe vinnénk sok mindent, akkor az be tudna menni,
és óvoda- és tanítószinten a
gyerekeket legalább hatodikig kéne nagyon jól ellátni.
Mert utána a gyerek már, ha megvan az alap, önjáró lenne,
sokkal kevesebb lenne a tanulási zavar.
Iszonyú pénzekbe kerül ezeket a gyerekeket ellátni.
Persze ha nem látjuk el őket, akkor nem kerül semmibe.
A tanulási nehézségek és a sajátos nevelési igény civilizációs betegség?
Szabad-e egyáltalán ezt betegségnek nevezni?
Semmiképpen sem betegség, egy eltérő idegrendszeri működés,
és igazából azt sem tudjuk megmondani, hogy hol van a határ,
mert ez egy kontinuum: az, hogy hogyan működik az idegrendszer,
hogyan dolgozza fel az információkat, különböző lehet.
Mindenféle idegrendszeri
működésmódnak megvan az előnye és a hátránya.
Nem véletlen, hogy elég sok ilyen könyv jelenik meg.
Most is megjelent Szűcs Mariann könyve, a különböző
hiperaktivitással, tehát
figyelemzavarral, hiperaktivitással küzdő nagy tehetségek.
Megjelent korábban a nagy diszlexiásokról könyv.
Tehát ugyanúgy meg tud jelenni a teljesítmény, sőt mivel másképp
gondolkoznak, ott van a nagy lehetőség bennük.
De a kontinuum azt jelenti,
hogy nehéz eldönteni, hogy mikor nevezzük már zavarnak.
Lényegében az a kritérium, hogy az életvezetésben,
a teljesítményekben,
a magatartásban súlyos zavarokat okoz.
Itt megint: mi a környezet?
A magyarországi rendszerben a sajátos
nevelési igény azt jelenti, hogy nem változtatható meg.
Én nem tartom megfelelő megoldásnak, hogy így határozzuk meg.
Mert igenis fejleszthető.
Mert mi van, ha fejlesztjük?
Minek fejlesztjük, ha nem változtatható?
Tehát ez buta dolog.
Azt gondolom, hogy ezt a kontinuumot kéne figyelembe venni,
és a kontinuumnak megfelelően ellátni a gyerekeket.
Általában húznak egy határt, hogy na, akkor ez már olyan súlyos,
de egyik szakszolgálatnál mást mondanak, mint a másiknál,
ide viszi, a szakértő bizottságnál megkapja az SNI-t, ott nem kapja meg,
itt adja, tehát ez nem egy biztos dolog.
Ez olyan, mint a vérnyomás.
Én egyébként csak tanítási zavarnak nevezem.
Pont erről szól a kutatásunk is, hogy megfelelő módszerekkel,
fejlesztő tanítással ezek a gyerekek igenis képesek megtanulni ugyanúgy,
sőt még jobban is nagyon sok mindent,
amit az iskola elvár, mint a többiek.
Tehát itt az a probléma,
hogy a magyar oktatás tökéletesen lepusztult.
Lehet-e ok-okozati összefüggést kimutatni a három évvel ezelőtt
bevezetett, hat évtől kötelező iskolalátogatás és a most évismétlő
elsősök száma között vagy akár az SNI-s gyerekek száma között?
Nagyon egyértelmű, és ezt akkor minden szakember mondta,
Szülői Hang, mindenhol próbáltuk jelezni, hogy ez nem jó ötlet,
mert igazából… Hadd tegyem hozzá:
teljesen mindegy, hogy mikor kezdi a gyerek az iskolát.
Tőlem minden gyerek mehet akár ötévesen iskolába.
Csak nem mindegy, hogy mit kell csinálnia.
Tehát megy ötévesen, és mondókáznak, ugrálnak és
bukfenceznek, szenzomotoros fejlesztés van –
Montessori-módszereket használnak –, már az elég nehéz.
Nem az a baj, hogy hatévesen
iskolázzák be, hanem egy ilyen iskolába iskolázzák be hatévesen.
Mi a legnagyobb baj ezzel az iskolával, ezzel az
iskolarendszerrel, ahova mennek ezek a hatévesek?
Nem illik a gyerekhez.
Általában a gyerekhez nem illik.
Gondoljuk meg, hogy az életmód
mennyit változott száz év alatt, az iskola semmit.
Ha most bemegy a nagypapa az iskolába, otthon érzi magát.
Ugyanez volt nagyjából.
Lehet, hogy a gyerekek zajosabbak, nem olyan csöndes, meg ott is több az
inger, tehát zavarosabb egy kicsit, de igazából ugyanaz.
A felelés, dolgozat, teljesen ugyanott vagyunk,
miközben a gyerekek nagyon
különbözőek lettek, és egymástól is különböznek.
Tehát amit nem vesz igazán észre az
oktatás, és nem is akar, hogy az egyenoktatás nem működik.
Ez mindenhol probléma, ez nem csak Magyarországon probléma,
csak a különbség az, hogy máshol megpróbálnak
alkalmazkodni ahhoz, hogy a gyerekek különbözőek,
mert mindig különbözőek voltak, csak most még különbözőbbek ahhoz
képest, ahogy mondtam, válik el egyre jobban,
és az iskola ezzel nem tud mit kezdeni.
Ott vannak azok, akik szülői segítséggel, maguktól és az iskola
nélkül is, sőt, az iskola inkább akadály.
Ez egyébként a Covidban kiderült nagyon.
A Covid egy csomó mindent felszínre hozott.
A gyerekek tíz százaléka sokkal
jobban tanult, a harminc százaléka meg lemaradt.
Tehát ez elég egyértelműen mutatja,
hogy mi az az arány, akiknek az iskola esetleg megfelel.
A harminc százaléknak semmiképpen, merthogy az a módszer,
amivel próbálkoznak, az messze nem éri el.
Ez a tíz százalék meg teljesen fölöslegesen jár iskolába.
Tehát a gyerekek nagy részének az iskola egyáltalán nem felel meg.
Ez az, amivel nem tud mit kezdeni a hazai oktatás, hogy van egy Nemzeti
alaptanterv, amitől nem mernek a pedagógusok eltérni.
A kutatásomban ezt követem, hogy nagyon sok módszertant és a
gyerekekkel információt adunk a pedagógusoknak.
Tudják, hogy a gyerekek kétharmada nem alkalmas arra.
De tőlük azt kérik számon,
hogy márpedig azt a tananyagot végig kell venni a gyerekkel.
Ilyen kis helységekben bizony a gyerekek akár most kezdhetnék az első
osztályt, akkor még valahogy elmennek azok, akik most egy évig már ott
ültek, és próbált velük a tanító valamit csinálni.
Nagyjából a második félévben rájött ő is, hogy ez nem fog működni.
Ha a realitások talaján maradunk, és a mostani Magyarországon nézzük,
hogy mit lehetne tenni, hogy ezek a gyerekek megfelelő
fejlesztéseket kapjanak, ilyen szintű szakemberhiány,
pedagógushiány mellett az oktatásban,
a közoktatásban uralkodó turbulenciák között mégis van kiút?
Amíg a szakemberek nincsenek ott – és itt a szakemberek a pedagógusokat is
jelenti, mert a pedagógus szintén szakember, egy területnek a
szakembere, ahogy a gyógypedagógus,
a logopédus stb., a pszichológus, ezeknek ott kell lenniük.
A mai helyzetben, amikor már bárkit beállítanak tanítónak,
vagy egy történelemtanár fejlesztőpedagógusként működik,
ez egy olyan helyzet, amikor egyszerűen nincs tisztában az
oktatásirányítás azzal,
hogy mit jelent az, hogy szakértelem.
Ilyen szinten nincs tisztában, hogy mit csinál egy
fejlesztőpedagógus, egy gyógypedagógus,
mondjuk egy gyógypedagógus munkáját is most már bárki elvégezheti.
Amikor betehetnek mondjuk egy informatikust az enyhén értelmi
fogyatékos gyerekekhez, akik nem úgy működnek,
aki mondjuk ott van kezdőként, és kap egy ilyen osztályt,
ahol mondjuk van hat sajátos nevelési igényű gyerek, vagy egy sincs,
akinek papírja lenne, de mégis ott vannak a neurotipikus
különböző fejlődéssel, és megőrül az osztályban.
Nem tud mit kezdeni.
Ez az a helyzet, amikor azt mondjuk,
hogy integráltuk, és a többi gyerek pedig oldja meg.
Merthogy azzal az integrált gyerekkel sem tud mit kezdeni.
Ha nincsen olyan gyerek, akinek papírja lenne,
akkor is különbözők a gyerekek, elviszik az összes energiát,
amit a pedagógus az osztályra tud fordítani, és ott van a többi gyerek.
Akkor teljesen jogosan azt mondják, hogy most akkor mi van.
Amíg nincsen pedagógiai asszisztens minden olyan osztályban,
ahol ilyen gyerekek vannak, amíg nincsenek felkészítve a
pedagógusok azokra a problémákra, amikkel foglalkozniuk kell… Képzeljük
el, hogy lényegében hozzá nem értő emberre bízzák a gyerekeket.
Azért egy valódi jogállamban már rég komoly feljelentések mennének,
hogy az én gyerekemen tanulja ki a szakmát, és rontja el az én
gyerekemet, mert nincsen semmi tudása.
Nyilván, tudom, a pénz a legkevesebb,
de mégiscsak, többletmunkáért többletpénz járna.
Nem érdemes most a pénzzel foglalkozni nyilván,
ez egy másik szintje a problémáknak, hogy az az ország, az a nép,
amelyik nem akar a jövőjébe fektetni, az tökéletesen zsákutcába indul.
Lehet, hogy egy másik iskolában,
ahol mondjuk a szülőnek fizetnie kell, ott meg tudják oldani.
Értem, miről van szó, ugyanaz, mint az egészségügyben,
hogy itt meg tudják a kezemet gyógyítani, ott nem tudják a kezemet
meggyógyítani, amelyik az állami,
mert ott nincsen olyan orvos, nincs orvos.
Itt nincs pedagógus,
aki ehhez értene, ott van pedagógus, aki ehhez ért.
Maga a tanult ember például az egészségügyet is kiváltja.
A magasabb tanultság esetén az egészség is nagyobb.
Ha az egészségügyet akarjuk tehermentesíteni, szintén az
oktatásba kéne beletenni nagyon sok energiát, és lehetőséget adni a
pedagógusoknak, hogy valódi munkát végezhessenek.
Nem látja esetleg, hogy mégis kormányzati oldalon felismerték
a problémát?
Legalábbis a KLIK vezetője, Hajnal Gabriella nem olyan régen a
pedagógus-szakszervezetek egyik tárgyalásán beszélt arról,
hogy valóban, a sajátos nevelési
igényű gyerekek oktatásához sokkal több szakemberre lenne szükség.
Nem tudom, hogy más, kormányzati részről adott nyilatkozat
ebbe az irányba mutatott-e, vagy nem.
Engem nem érdekel, nyilatkozni, bármit ígérni lehet.
Ettől már tele a padlás.
Én azt szeretném látni, hogy a képzéseket valóban támogatják,
a szakemberképzéseket, a szakembereknek egyáltalán a
felsőoktatásban van lehetőségük arra, hogy haladjanak, hogy nem váltják ki
a gyógypedagógusokat, pszichológusokat, pedagógusokat
felkészületlen emberekkel azért,
mert aki felkészül, annyi pénzért nem megy el.
Megint visszajutottunk a pénzhez, de azért mégiscsak nevetséges helyzet
az, hogy a pedagógus ne tudjon megélni a fizetéséből.
Ugyanez igaz a pszichológusokra is,
akik a különböző állami intézményekben vannak.
25 gyógypedagógus végez,
hány akar állami intézménybe menni a 25-ből?
Egy.
Erről van szó.
Tehát lenne szakember,
csak nincsen olyan hely, ahol megélhetne.
Az vesse rá az első követ,
aki a semmiért vagy lelkesedésből akar megélni.
Szülők.
Mit üzenne azoknak a szülőknek, akiknek a gyermeke valamilyen
tanulási zavarral küzd, és mit üzen azoknak a szülőknek,
akiknek a gyereke egy ilyen gyerekkel
vagy több ilyen gyerekkel jár egy osztályba?
A szülők ott a terepen látják csak a problémákat.
Én azt gondolom, hogy a szülőknek össze kéne fogniuk,
és nem a pedagógust bántani, és nem a másik szülőt bántani,
mert általában az van, nagyon jól egymásnak lehet ereszteni,
mert az, aki úgynevezett problémás gyerekkel küzd otthon is… Ne
gondoljuk, hogy ezeknek a szülőknek olyan egyszerű dolguk van otthon,
mert a gyerekkel sokkal többet kéne
foglalkozni, ugyanúgy nincs ideje, mint más szülőnek.
Örülne, ha lenne szakember,
aki foglalkozik a gyerekkel, de nem foglalkozik.
Van olyan szülő, aki nem is tudja, hogy foglalkozni kéne a gyerekkel,
hogy szakember kellene, és akkor ott van az iskola,
és mást se kap a tanítótól,
csak hogy a gyerek ezt nem tud, azt nem tud.
Ráadásul összefognak a szülők ellene,
hogy ez a gyerek tönkreteszi az én gyerekem életét.
Azt is meg lehet érteni, hogy ha az én gyerekem bemegy az
iskolába, és Jocóka mindennap
megveri, meg széket vág hozzá, akkor könyörgök, én nem szeretném.
Vagy azért, mert Jocóka nem vág széket hozzá, de a tanító Jocókával
meg Jucikával kell hogy egész nap
foglalkozzon, és az én gyerekem pedig szeretné a tanító figyelmét.
Azt gondolom, hogy nem egymásnak kell
menni, tehát a probléma itt jelentkezik, de nem ott oldható meg.
Ha olyan körülmények vannak, amik ott helyben csak a zavart
fokozzák, akkor össze kell fogniuk, és magasabb szinten segíteni.
Az első szint nyilván az igazgató.
Az igazgatók attól függően, hogy mennyire bátrak,
mennyire elkötelezettek, ezt merik továbbvinni,
mert jó eséllyel tényleg a fejével
játszik, vagyis a pozíciójával játszik, ha továbbadja.
De ha a szülői támogatás ott van, akkor ez segíthet.
Én nem tudok helyi megoldást, ha nincsenek ott szakemberek.
Vagy pedig a szülő keressen annyi
pénzt, ha az iskolában a gyerek nem kapja meg az ellátást.
De akkor mire van az állami oktatás?
Most ugye nagyon propagandaíze van, de mégiscsak befizeti az adóját a
szülő, és akkor még külön kell a gyereket oktatni.
Tehát most vagy csinálunk egy másik oktatást, ahol megfizeti,
de akkor ezt nekem miért kell fizetnem?
Nem ott van a probléma, nem igazán tud mit tenni a szülő azon
a helyen, ha nem fognak össze, és egyelőre az van,
hogy a szülők kimenekítik a gyerekeket ezekből az iskolákból,
és még inkább ott marad az,
akikkel majd a gyerekeknek együtt kell élniük.
Tehát én megoldom az én gyerekemet, és tök jó lesz neki.
De ha ebben az országban akar élni, akkor ő Jocóval meg Jucival fog
együtt élni, akik viszont csak problémák, csak viszik majd a pénzt,
mert betegek lesznek,
mindenféle bajuk lesz, csak bajt okoznak.
Arról ne is beszéljünk, hogy mi mindenre lehet rávenni akár
minimális összegekkel azt, akinek nincs lehetősége.
Igenis össze kell fogni.
Vannak szülői szervezetek,
ahol van tízezer szülő, de hát ez nevetséges.
Itt több százezer szülőnek kéne kint
lennie az utcán, ha nem tudja petíciókkal megoldani.
Vagy ott van a hivatalos út, van képviselője.
Azt mondani, hogy oké, iskola.
Azt választjuk meg, aki megcsinálja.
De csinálja meg, és akkor megint megválasztjuk.
Egyszerűen élni kell azokkal a lehetőségekkel, amik adottak.
Nem sok van, de ha azzal nem élünk, akkor vagy kimenekítjük a gyereket,
de utána sok nyelvet kell tanulnia, hogy ne maradjon itt,
ha továbbra is jót akarunk neki, vagy pedig marad ez a sötétség,
ami, mondom, egyre nagyobb rétegeket érint.
Ez a statisztika, hozzáteszem, még finom, tehát nincs benne nagyon
sok minden, amit azért a terepen
tudunk, hogy mégiscsak van zavar, probléma, nagy bajok.
5.0 / 5 (0 votes)