Gyarmathy Éva: A vizsgált elsősök 20 százaléka nem felel meg az iskolarendszer elvárásainak

Summary

The transcript reveals a startling educational crisis, with approximately 20% of children being unprepared for first grade, particularly in small villages. A recent study by the Academy's educational development program aims to assess the effectiveness of teaching methodologies and their impact on children's development, especially those with unmet needs and those who arrive at school already prepared. The discussion highlights the importance of early childhood education, the need for specialized training for educators, and the potential for developmental disorders due to environmental stress. It also emphasizes that with proper support and educational methods, children with learning difficulties can thrive, but the current system is failing to provide adequate resources and expertise, leading to a widening educational gap.

Takeaways

• 🧠 The research revealed that approximately 20% of children are entirely unfit for the first grade.
• 🏡 The problem is particularly severe in small villages where about two-thirds of children are deemed school-ready but have the neurological maturity of a three-year-old.
• 📚 The research aims to assess the effectiveness of teaching methodologies and their impact on children's development.
• 🔍 Children with underdeveloped neurological systems struggle significantly, often unable to differentiate speech sounds, leading to learning difficulties.
• 🏫 There is a rising trend of learning disorders, exacerbated by the current education system's failure to address basic neurological development.
• 🤔 The education system is outdated and fails to accommodate the varying needs of today's children.
• 💡 Investing in early childhood education is highly beneficial and necessary for addressing developmental delays.
• 👨‍🏫 The lack of qualified specialists, such as speech therapists, exacerbates the issue, with only severe cases receiving attention.
• 🧒 The current educational approach often creates learning disorders due to its failure to support basic neurological development.
• 📈 The education system's rigidity and lack of adaptability to individual needs contribute to a high incidence of learning difficulties.

Q & A

What was the initial research finding that was surprising to the speaker?

The initial research finding that was surprising to the speaker was that a significant percentage of children, more than twenty percent, were completely unprepared for the first grade, despite being of school age.

What was the main focus of the research conducted on first graders?

The main focus of the research was to examine how teaching methodologies provided to teachers help them and to what extent they can use these methodologies, and how this would manifest in the development of children, especially those who are not ready and those who are already prepared for school.

What are the consequences for children who are not prepared for school?

The consequences for children who are not prepared for school include not only a lack of skills and knowledge but also the feeling that learning is not enjoyable. This can lead to a negative attitude towards school and a preference for avoiding it.

What is the speaker's view on the current state of schools in relation to children's learning?

The speaker believes that schools are increasingly becoming places where learning is not enjoyable for the majority of children, which can lead to a negative attitude towards education and a preference for avoiding school.

What does the speaker suggest is the root cause of the learning difficulties observed in children?

The speaker suggests that the root cause of learning difficulties is not the children's intelligence but rather a lack of development in basic neurological processes, which is a period that should be utilized for development but is often neglected.

How does the speaker describe the impact of the environment on children's neurological development?

The speaker describes the impact of the environment on children's neurological development as being very burdensome, affecting the nervous system through various means such as physiological, chemical substances, and information overload.

What is the speaker's opinion on the role of schools in addressing the neurological readiness of children?

The speaker believes that schools, and even kindergartens, should introduce methods that support the neurological readiness of children, such as speech sound discrimination.

What is the speaker's view on the current approach to teaching children with learning difficulties?

The speaker criticizes the current approach, stating that it is not addressing the root causes of learning difficulties and instead is creating more problems, such as learning disorders.

What does the speaker suggest as a solution to the problem of children not being prepared for school?

The speaker suggests that there should be a focus on developing the neurological readiness of children before they enter school, possibly through the inclusion of speech therapy training in teacher education.

What is the speaker's perspective on the mandatory school attendance starting at the age of five?

The speaker believes that the timing of when a child starts school is not as important as what they are made to do there. The speaker criticizes the system for not adapting to the needs of children and for not providing the necessary support for those who are not ready.

What does the speaker suggest about the role of parents and the community in addressing educational challenges?

The speaker suggests that parents need to unite and seek higher-level support rather than blaming teachers or each other. They should also consider the broader implications of not addressing these issues, such as the formation of a 'dark mass' of people who cannot contribute to society.

Outlines

00:00

🔍 Shocking Findings on School Readiness

The research revealed a startling issue: many children entering school, especially from small villages, are neurologically unprepared for first grade. About 20% of over 1000 children assessed were deemed unsuitable for school, struggling with basic readiness skills. The study aimed to explore the effectiveness of teaching methodologies for teachers and their impact on children's development, especially those with underdeveloped abilities.

05:03

📉 Addressing the Decline in Speech Development

There is a significant shortage of speech therapists, leading to mild speech issues in children becoming severe. The proposal is to integrate speech therapy training into preschool and teacher education programs to address these problems early. Environmental toxins and socio-economic factors are contributing to delayed speech development, particularly in disadvantaged areas, exacerbating educational challenges.

10:06

📚 Inflexibility in the Education System

The current Hungarian education system is outdated and does not accommodate the diverse needs of modern children. The rigid national curriculum does not allow for tailored teaching methods, resulting in many children falling behind. The research suggests that educational reforms are necessary to support individualized learning and address the needs of all students.

15:12

👩‍🏫 Shortage of Qualified Educators

There is a critical shortage of specialized educators, such as special education teachers and psychologists, in the public education system. This shortage leads to unqualified individuals handling complex educational needs, causing further issues in classrooms. The discussion highlights the need for proper training and support for teachers to effectively manage diverse student needs.

20:14

🆘 Urgent Need for Parental Involvement

Parents need to unite to address the systemic issues in education rather than blaming each other or teachers. There is a call for collective action to push for necessary reforms and support from higher levels of governance. The discussion emphasizes the importance of parental advocacy and collaboration with schools to ensure children receive the appropriate support.

25:14

🌍 Broader Implications for Future Generations

If current educational challenges are not addressed, future generations will face significant disadvantages. The lack of proper support in early education can lead to long-term socio-economic problems. The summary calls for systemic changes and increased investment in education to ensure that children are adequately prepared for their futures.

Keywords

💡Educational Readiness

Educational readiness refers to a child's preparedness to begin formal schooling, typically measured by their cognitive, social, and emotional development. In the video's context, it is mentioned that a significant percentage of children are not ready for first grade, indicating a problem with educational readiness. The script discusses how approximately 20% of the children assessed were not adequately prepared for school, highlighting the scale of this issue.

💡Pedagogical Methods

Pedagogical methods are the instructional techniques and strategies used by educators to facilitate learning. The video emphasizes the importance of these methods in helping teachers support the development of children, particularly those who are not yet ready for school. The script mentions a research program aimed at examining how these methods can be utilized by pedagogues and how they manifest in children's development.

💡Learning Disabilities

Learning disabilities are cognitive conditions that affect a person's ability to read, write, speak, listen, and perform mathematical calculations. The video discusses the increase in the proportion of children struggling with learning disabilities, suggesting that the educational system is not adequately addressing the needs of these students. The script implies that the issue is not with the children's intelligence but with the basic neurological processes that are not being developed properly.

💡Speech Development

Speech development refers to the process by which children acquire the ability to produce and understand spoken language. The script highlights concerns about children's ability to distinguish speech sounds, which is crucial for reading. It mentions that a significant percentage of children are not developing this skill, which can lead to learning difficulties and the creation of learning disabilities by the school system.

💡Special Educational Needs

Special educational needs describe the requirements of students who need additional support and resources to learn effectively due to disabilities or learning difficulties. The video discusses the inadequacy of the current educational system in Hungary to cater to these needs, with a lack of specialized professionals such as logopedists and psychologists, leading to a situation where these children are not receiving the necessary support.

💡Logopedics

Logopedics is the branch of healthcare concerned with the treatment of speech, language, and communication disorders. The script mentions the need for logopedic training in preschool and teacher education to address the increasing number of children with speech development issues. It points out that logopedists are currently overwhelmed and unable to cater to the needs of all children, especially those with mild cases.

💡Parental Involvement

Parental involvement refers to the active role parents play in their children's education, which is known to have a positive impact on academic achievement. The video suggests that where the state and education system fail, parents have a significant role to play in supporting their children's learning. It also touches on the challenges faced by parents of children with learning disabilities and the need for them to advocate for better educational support.

💡Educational System Reform

Educational system reform involves making changes to the structure and function of the education system to improve its effectiveness and better meet the needs of students. The script criticizes the current state of the Hungarian educational system, suggesting that it is outdated and not equipped to deal with the diverse needs of children, particularly those with learning disabilities. It calls for investment in education and the training of specialized professionals.

💡Inclusive Education

Inclusive education is an approach that aims to provide all students, including those with disabilities, with equal opportunities to learn, develop, and participate in the education system. The video discusses the challenges of implementing inclusive education, particularly when there is a lack of trained professionals and resources. It points out that simply integrating children with special needs into regular classrooms without proper support does not solve the problem.

💡Teacher Training

Teacher training refers to the education and development of teachers to enhance their professional skills and knowledge. The script emphasizes the need for better teacher training, especially in areas related to special educational needs and pedagogical methods. It suggests that current teacher training is insufficient to prepare teachers for the diverse challenges they face in the classroom.

💡Social Inequality

Social inequality refers to the unequal distribution of resources, opportunities, and privileges among different groups in society. The video touches on how social inequality can affect educational outcomes, with children from disadvantaged backgrounds being more likely to suffer from learning disabilities due to factors such as exposure to harmful substances and inadequate nutrition. It suggests that the current educational system may exacerbate these inequalities.

Highlights

Research indicates that a significant percentage of children are unprepared for first grade.

The problem is particularly pronounced in small villages where many children are deemed school-ready but are developmentally behind.

A recent study explored the impact of teaching methods on teachers and their effectiveness in supporting children's development.

Children who are adequately prepared for school benefit from a positive learning environment and motivation.

The current school system may not be suitable for today's children, unlike a century ago.

A majority of children in a class may have a negative attitude towards learning, affecting the overall school environment.

The study revealed that the issue is not related to children's intelligence but rather to their neurological development.

Children who struggle academically can perform well in tasks that do not require complex information processing.

The increase in learning difficulties may be attributed to environmental stressors affecting the nervous system.

The role of schools should be to introduce methods that support the development of children's neurological abilities.

Speech sound discrimination is deteriorating among children, which can lead to learning disorders if not addressed.

The lack of speech therapists and the increasing number of children with speech sound discrimination issues are concerning.

Early childhood education should include speech therapy preparation to prevent mild cases from becoming severe.

Environmental factors, such as toxins and poor nutrition, can significantly impact a child's development.

Parental involvement can make a significant difference in supporting children with learning difficulties.

The Hungarian education system is failing, and there is a lack of trained professionals to address the diverse needs of children.

There is a clear correlation between the mandatory school attendance at the age of six and the recurring issues with first graders and children with special educational needs.

The COVID-19 pandemic highlighted the disparity in learning outcomes among children, with some excelling and others falling behind.

The National Curriculum in Hungary restricts teachers from adapting their teaching methods to the diverse needs of students.

The lack of trained educational assistants and prepared teachers is a significant barrier to supporting children with special educational needs.

Parents should unite to address the issues in the education system rather than blaming each other or the teachers.

The Hungarian government has acknowledged the need for more professionals in the education of children with special educational needs.

Financial support for training and higher education for professionals is crucial to improve the education system.

Parents are advised to seek external help if their child is not receiving adequate support at school.

The current state of public education is concerning, with parents paying taxes but having to provide additional education for their children.

Parents are encouraged to unite and use their collective voice to influence change in the education system.

Transcripts

Amivel kezdődött a kutatás, az számomra döbbenetes volt,

mert tudtam, hogy elég nagy probléma van az iskolába lépő gyerekekkel,

de itt nagyon sok gyerek – több mint ezer gyereket mértünk fel –,

nagyjából húsz százalékuk tökéletesen

alkalmatlan arra, hogy megfeleljen az első osztálynak.

Ráadásul, úgy tűnik, hogy nagyon erősen a kis falvakban

van a probléma, ott az osztály kétharmada úgy megy iskolába,

hogy állítólag iskolaérett, de nagyjából hároméves idegrendszeri

érettségi állapotban van,

akiknek nagyjából a mondókák az, ami kellene az iskolában.

Ehhez képest megkapják a betűket, a számokat, azt se tudják,

miről van szó, tökéletes a káosz a gyerek fejében.

Készült nemrég egy kutatás az első osztályosok körében.

Mi volt a kutatás célja?

Ez az Akadémiának a közoktatás-fejlesztési,

kutatási programja, amiben azt szeretnénk megnézni,

hogy a tanítók számára adott módszertanok hogy segítenek,

mennyire tudják használni egyáltalán a pedagógusok a módszertanokat,

és hogy a gyerekek fejlődésében ez hogy fog megjelenni.

Ez hogyan hat azokra, akik ezekkel a még nem érett

képességekkel rendelkeznek, és hogyan azokra, akik egyébként már

éretten érkeznek az iskolába?

Nyilván azok a gyerekek, akik megfelelően tudnak az iskolában

haladni, ez segíti őket abban, hogy az iskola egyáltalán számukra

nagyon megfelelő hely legyen, a tanulásban motiváltak legyenek,

úgy érezzék, hogy az iskola egyáltalán nekik való – amennyire.

Mert azért a mai gyerekeknek egyáltalán nem való az az iskola,

ami a száz évvel ezelőtti gyerekeknek megfelelő volt.

A többi gyerek viszont a lemaradásaival bizony olyan hátrányt

szerez, ami nem is csak képesség- és

tudáslemaradás, hanem az az érzés, hogy a tanulás nem jó.

Képzeljük el, hogy egy osztályban a

gyerekek többsége úgy áll hozzá, hogy a tanulás nem jó.

Hogy érinti ez a többit?

Az, hogy az iskolákban egyre inkább ott van a tanulásellenesség,

az itt kezdődik, hogy nehéz úgy létezni az iskolában,

hogy én szeretem az iskolát, ha a többi gyereknek az állandó

kudarcélmény, és ezért próbálnak mindenféle módon menekülni.

Például az, hogy hát nem igazán jó

dolog az iskola, és akik tanulnak, azok hülyék.

Arról beszéltünk, hogy százalékos arányban mekkora ezeknek a

gyerekeknek a száma az első osztályban.

Mi az, ami még kiderült a kutatásból?

Elsősorban nem a gyerekek intelligenciájával van baj.

Még azok a gyerekek is, akik az iskolában nem tudnak

teljesíteni, és idegrendszerileg éretlenek, a gondolkodást kívánó

feladatokban, ahol nincs szükség arra, hogy hosszabb távon sok

információt kezeljen, egészen jól megoldják.

Lényegében nagyon alapidegrendszeri érési folyamatokban van az elmaradás,

ami azért nagyon szomorú, merthogy ez az időszak még nagyon

alkalmas lenne arra, hogy ezeket fejlesszük.

Ha nem ezzel foglalkozunk, hanem egészen mással,

akkor viszont ott lesznek nagyon hamar a különböző sajátos nevelési

igénynek a formái, a tanulási zavarok.

Nem véletlenül nő a tanulási zavarokkal küzdők aránya.

A környezet az idegrendszert nagyon megterheli.

Különböző módokon, fiziológiásan, kémiai anyagokkal,

információtúltengéssel – nem az internetről beszélek,

hanem egyáltalán a világnak a zűr-, káoszrészével, amit nem könnyű

elkerülni, de ez az idegrendszerre hat.

Amikor ez az idegrendszer valamilyen

módon másképp működik, az még mindig nem baj.

Nem ez a baj, mert ez megoldható probléma, feladat, és itt lenne a

dolga az iskolának, sőt már az óvodának,

hogy a gyerekek idegrendszeri érését támogató módszereket vezessenek be.

Például a beszédhang-megkülönböztetés.

Ezt már nagyon régóta, sok éve látjuk, hogy egyre rosszabb a

gyerekeknél, ami ha úgy megy iskolába – és ez a gyerekek húsz-harminc

százalékát érinti –,

hogy nem tud beszédhangokat megkülönböztetni, így kéne olvasnia.

Most képzeljük el, mi történik ezek után, nyilván összekever mindenfélét,

ettől kezdve tulajdonképpen az iskola gyártja a tanulási zavarokat.

Tehát az történik, hogy idegrendszeri éretlenség: bizonyos területeket még

nem épített föl, amire az iskola építene, a gyerek valamit fog

csinálni, az agya fog valamit csinálni, próbál összerakni dolgokat,

nem úgy fogja összerakni – ezt már ettől kezdve tanulási zavarnak

nevezhetjük, és gyönyörűen fog nőni

azoknak az aránya, akik nem tudnak az iskolában megfelelni.

A tragédia megint csak az, hogy ezt meg lehetne oldani.

Tehát van egy probléma, amit nem akarunk megoldani.

Például azt gondolom – és ezt nagyon szeretnénk, például az Apor Vilmos

Katolikus Főiskolán most ezt kezdenénk el –, hogy az óvó- és

tanítóképzésbe logopédiai felkészítést bevinni,

ami nem azt jelenti, hogy ki tudnánk váltani a

logopédusokat.

A logopédusok már nem tudják ellátni a gyerekeket.

Az enyhe esettel már nem is

foglalkoznak, mert a beszédhang-megkülönböztetés semmi.

A legtöbb gyerek még beszélni sem tud, akivel a logopédus foglalkozik.

Tehát foglalkozik a súlyos esetekkel,

és közben a többi eset súlyosabb lesz.

Vagyis kevés a logopédus.

Ezt úgy lehetne valahogy segíteni,

hogy legalább az enyhe esetek ne váljanak súlyosabbá.

Óvodában gyönyörűen tudnának a mindennapi foglalkozásban segíteni

ezekre az enyhe problémákra odafigyelve.

Ez még mindig azt jelentené,

hogy a logopédusok túl vannak terhelve, hangsúlyozom.

Tehát itt nem arról van szó, hogy szakemberré válik az

óvodapedagógus, hanem egy olyan területhez is ért, ami most a

gyerekeknek a többségét érinti, hangsúlyozom, a többségét.

Egyre inkább a hároméves gyerekek úgy mennek óvodába, hogy a

beszédfejlődésük messze elmarad, aminek komoly fiziológiai háttere

van, mert különböző méreganyagok… Kimutatták, hogy a várandós anya

vérében amennyi méreganyag van,

annyira fog megkésni a gyerek fejlődése.

Beszédfejlődés terén ezt egyértelműen kimutatták.

Most hozzáteszem, hogy azok, akik olyan helyeken élnek,

ahol több az ilyen méreganyag – ezek általában hátrányos helyzetűek –,

vagy a táplálkozásban nem tudnak arra

figyelni, hogy megfelelő legyen, még több minden éri el az agyat.

Tehát ott fokozódik,

és ez az oktatásban megint csak nehezen megoldható.

Egyelőre a mostani rendszerben biztos, hogy nem.

Egyre több lesz a súlyosabban elmaradó gyerek.

Viszont ahol a szülő odafigyel, nagyon sokat lehet tenni a

gyerekekért, tehát nagyon sok lehetőség van.

Ha az állam nem működik,

és az oktatást hagyja lepusztulni, akkor ez el fog válni.

Lesz egy keskeny réteg,

aki valamit meg tud oldani, a többi pedig egy sötét tömeg.

Nem tudom, mióta próbálom jelezni, hogy ez azért súlyos baj lesz,

amikor sötét tömegek állnak itt szemben azzal a világgal,

ahol nem tudnak velük mit kezdeni, ők sem tudnak a világgal mit kezdeni.

Ez akár itt, hatévesen dől el.

A közgazdászok már régen kimutatták, hogy a befektetés a minél fiatalabb

gyerekek oktatásába rettentően megtérül.

Ha az óvoda-, tanítóképzésbe vinnénk sok mindent, akkor az be tudna menni,

és óvoda- és tanítószinten a

gyerekeket legalább hatodikig kéne nagyon jól ellátni.

Mert utána a gyerek már, ha megvan az alap, önjáró lenne,

sokkal kevesebb lenne a tanulási zavar.

Iszonyú pénzekbe kerül ezeket a gyerekeket ellátni.

Persze ha nem látjuk el őket, akkor nem kerül semmibe.

A tanulási nehézségek és a sajátos nevelési igény civilizációs betegség?

Szabad-e egyáltalán ezt betegségnek nevezni?

Semmiképpen sem betegség, egy eltérő idegrendszeri működés,

és igazából azt sem tudjuk megmondani, hogy hol van a határ,

mert ez egy kontinuum: az, hogy hogyan működik az idegrendszer,

hogyan dolgozza fel az információkat, különböző lehet.

Mindenféle idegrendszeri

működésmódnak megvan az előnye és a hátránya.

Nem véletlen, hogy elég sok ilyen könyv jelenik meg.

Most is megjelent Szűcs Mariann könyve, a különböző

hiperaktivitással, tehát

figyelemzavarral, hiperaktivitással küzdő nagy tehetségek.

Megjelent korábban a nagy diszlexiásokról könyv.

Tehát ugyanúgy meg tud jelenni a teljesítmény, sőt mivel másképp

gondolkoznak, ott van a nagy lehetőség bennük.

De a kontinuum azt jelenti,

hogy nehéz eldönteni, hogy mikor nevezzük már zavarnak.

Lényegében az a kritérium, hogy az életvezetésben,

a teljesítményekben,

a magatartásban súlyos zavarokat okoz.

Itt megint: mi a környezet?

A magyarországi rendszerben a sajátos

nevelési igény azt jelenti, hogy nem változtatható meg.

Én nem tartom megfelelő megoldásnak, hogy így határozzuk meg.

Mert igenis fejleszthető.

Mert mi van, ha fejlesztjük?

Minek fejlesztjük, ha nem változtatható?

Tehát ez buta dolog.

Azt gondolom, hogy ezt a kontinuumot kéne figyelembe venni,

és a kontinuumnak megfelelően ellátni a gyerekeket.

Általában húznak egy határt, hogy na, akkor ez már olyan súlyos,

de egyik szakszolgálatnál mást mondanak, mint a másiknál,

ide viszi, a szakértő bizottságnál megkapja az SNI-t, ott nem kapja meg,

itt adja, tehát ez nem egy biztos dolog.

Ez olyan, mint a vérnyomás.

Én egyébként csak tanítási zavarnak nevezem.

Pont erről szól a kutatásunk is, hogy megfelelő módszerekkel,

fejlesztő tanítással ezek a gyerekek igenis képesek megtanulni ugyanúgy,

sőt még jobban is nagyon sok mindent,

amit az iskola elvár, mint a többiek.

Tehát itt az a probléma,

hogy a magyar oktatás tökéletesen lepusztult.

Lehet-e ok-okozati összefüggést kimutatni a három évvel ezelőtt

bevezetett, hat évtől kötelező iskolalátogatás és a most évismétlő

elsősök száma között vagy akár az SNI-s gyerekek száma között?

Nagyon egyértelmű, és ezt akkor minden szakember mondta,

Szülői Hang, mindenhol próbáltuk jelezni, hogy ez nem jó ötlet,

mert igazából… Hadd tegyem hozzá:

teljesen mindegy, hogy mikor kezdi a gyerek az iskolát.

Tőlem minden gyerek mehet akár ötévesen iskolába.

Csak nem mindegy, hogy mit kell csinálnia.

Tehát megy ötévesen, és mondókáznak, ugrálnak és

bukfenceznek, szenzomotoros fejlesztés van –

Montessori-módszereket használnak –, már az elég nehéz.

Nem az a baj, hogy hatévesen

iskolázzák be, hanem egy ilyen iskolába iskolázzák be hatévesen.

Mi a legnagyobb baj ezzel az iskolával, ezzel az

iskolarendszerrel, ahova mennek ezek a hatévesek?

Nem illik a gyerekhez.

Általában a gyerekhez nem illik.

Gondoljuk meg, hogy az életmód

mennyit változott száz év alatt, az iskola semmit.

Ha most bemegy a nagypapa az iskolába, otthon érzi magát.

Ugyanez volt nagyjából.

Lehet, hogy a gyerekek zajosabbak, nem olyan csöndes, meg ott is több az

inger, tehát zavarosabb egy kicsit, de igazából ugyanaz.

A felelés, dolgozat, teljesen ugyanott vagyunk,

miközben a gyerekek nagyon

különbözőek lettek, és egymástól is különböznek.

Tehát amit nem vesz igazán észre az

oktatás, és nem is akar, hogy az egyenoktatás nem működik.

Ez mindenhol probléma, ez nem csak Magyarországon probléma,

csak a különbség az, hogy máshol megpróbálnak

alkalmazkodni ahhoz, hogy a gyerekek különbözőek,

mert mindig különbözőek voltak, csak most még különbözőbbek ahhoz

képest, ahogy mondtam, válik el egyre jobban,

és az iskola ezzel nem tud mit kezdeni.

Ott vannak azok, akik szülői segítséggel, maguktól és az iskola

nélkül is, sőt, az iskola inkább akadály.

Ez egyébként a Covidban kiderült nagyon.

A Covid egy csomó mindent felszínre hozott.

A gyerekek tíz százaléka sokkal

jobban tanult, a harminc százaléka meg lemaradt.

Tehát ez elég egyértelműen mutatja,

hogy mi az az arány, akiknek az iskola esetleg megfelel.

A harminc százaléknak semmiképpen, merthogy az a módszer,

amivel próbálkoznak, az messze nem éri el.

Ez a tíz százalék meg teljesen fölöslegesen jár iskolába.

Tehát a gyerekek nagy részének az iskola egyáltalán nem felel meg.

Ez az, amivel nem tud mit kezdeni a hazai oktatás, hogy van egy Nemzeti

alaptanterv, amitől nem mernek a pedagógusok eltérni.

A kutatásomban ezt követem, hogy nagyon sok módszertant és a

gyerekekkel információt adunk a pedagógusoknak.

Tudják, hogy a gyerekek kétharmada nem alkalmas arra.

De tőlük azt kérik számon,

hogy márpedig azt a tananyagot végig kell venni a gyerekkel.

Ilyen kis helységekben bizony a gyerekek akár most kezdhetnék az első

osztályt, akkor még valahogy elmennek azok, akik most egy évig már ott

ültek, és próbált velük a tanító valamit csinálni.

Nagyjából a második félévben rájött ő is, hogy ez nem fog működni.

Ha a realitások talaján maradunk, és a mostani Magyarországon nézzük,

hogy mit lehetne tenni, hogy ezek a gyerekek megfelelő

fejlesztéseket kapjanak, ilyen szintű szakemberhiány,

pedagógushiány mellett az oktatásban,

a közoktatásban uralkodó turbulenciák között mégis van kiút?

Amíg a szakemberek nincsenek ott – és itt a szakemberek a pedagógusokat is

jelenti, mert a pedagógus szintén szakember, egy területnek a

szakembere, ahogy a gyógypedagógus,

a logopédus stb., a pszichológus, ezeknek ott kell lenniük.

A mai helyzetben, amikor már bárkit beállítanak tanítónak,

vagy egy történelemtanár fejlesztőpedagógusként működik,

ez egy olyan helyzet, amikor egyszerűen nincs tisztában az

oktatásirányítás azzal,

hogy mit jelent az, hogy szakértelem.

Ilyen szinten nincs tisztában, hogy mit csinál egy

fejlesztőpedagógus, egy gyógypedagógus,

mondjuk egy gyógypedagógus munkáját is most már bárki elvégezheti.

Amikor betehetnek mondjuk egy informatikust az enyhén értelmi

fogyatékos gyerekekhez, akik nem úgy működnek,

aki mondjuk ott van kezdőként, és kap egy ilyen osztályt,

ahol mondjuk van hat sajátos nevelési igényű gyerek, vagy egy sincs,

akinek papírja lenne, de mégis ott vannak a neurotipikus

különböző fejlődéssel, és megőrül az osztályban.

Nem tud mit kezdeni.

Ez az a helyzet, amikor azt mondjuk,

hogy integráltuk, és a többi gyerek pedig oldja meg.

Merthogy azzal az integrált gyerekkel sem tud mit kezdeni.

Ha nincsen olyan gyerek, akinek papírja lenne,

akkor is különbözők a gyerekek, elviszik az összes energiát,

amit a pedagógus az osztályra tud fordítani, és ott van a többi gyerek.

Akkor teljesen jogosan azt mondják, hogy most akkor mi van.

Amíg nincsen pedagógiai asszisztens minden olyan osztályban,

ahol ilyen gyerekek vannak, amíg nincsenek felkészítve a

pedagógusok azokra a problémákra, amikkel foglalkozniuk kell… Képzeljük

el, hogy lényegében hozzá nem értő emberre bízzák a gyerekeket.

Azért egy valódi jogállamban már rég komoly feljelentések mennének,

hogy az én gyerekemen tanulja ki a szakmát, és rontja el az én

gyerekemet, mert nincsen semmi tudása.

Nyilván, tudom, a pénz a legkevesebb,

de mégiscsak, többletmunkáért többletpénz járna.

Nem érdemes most a pénzzel foglalkozni nyilván,

ez egy másik szintje a problémáknak, hogy az az ország, az a nép,

amelyik nem akar a jövőjébe fektetni, az tökéletesen zsákutcába indul.

Lehet, hogy egy másik iskolában,

ahol mondjuk a szülőnek fizetnie kell, ott meg tudják oldani.

Értem, miről van szó, ugyanaz, mint az egészségügyben,

hogy itt meg tudják a kezemet gyógyítani, ott nem tudják a kezemet

meggyógyítani, amelyik az állami,

mert ott nincsen olyan orvos, nincs orvos.

Itt nincs pedagógus,

aki ehhez értene, ott van pedagógus, aki ehhez ért.

Maga a tanult ember például az egészségügyet is kiváltja.

A magasabb tanultság esetén az egészség is nagyobb.

Ha az egészségügyet akarjuk tehermentesíteni, szintén az

oktatásba kéne beletenni nagyon sok energiát, és lehetőséget adni a

pedagógusoknak, hogy valódi munkát végezhessenek.

Nem látja esetleg, hogy mégis kormányzati oldalon felismerték

a problémát?

Legalábbis a KLIK vezetője, Hajnal Gabriella nem olyan régen a

pedagógus-szakszervezetek egyik tárgyalásán beszélt arról,

hogy valóban, a sajátos nevelési

igényű gyerekek oktatásához sokkal több szakemberre lenne szükség.

Nem tudom, hogy más, kormányzati részről adott nyilatkozat

ebbe az irányba mutatott-e, vagy nem.

Engem nem érdekel, nyilatkozni, bármit ígérni lehet.

Ettől már tele a padlás.

Én azt szeretném látni, hogy a képzéseket valóban támogatják,

a szakemberképzéseket, a szakembereknek egyáltalán a

felsőoktatásban van lehetőségük arra, hogy haladjanak, hogy nem váltják ki

a gyógypedagógusokat, pszichológusokat, pedagógusokat

felkészületlen emberekkel azért,

mert aki felkészül, annyi pénzért nem megy el.

Megint visszajutottunk a pénzhez, de azért mégiscsak nevetséges helyzet

az, hogy a pedagógus ne tudjon megélni a fizetéséből.

Ugyanez igaz a pszichológusokra is,

akik a különböző állami intézményekben vannak.

25 gyógypedagógus végez,

hány akar állami intézménybe menni a 25-ből?

Egy.

Erről van szó.

Tehát lenne szakember,

csak nincsen olyan hely, ahol megélhetne.

Az vesse rá az első követ,

aki a semmiért vagy lelkesedésből akar megélni.

Szülők.

Mit üzenne azoknak a szülőknek, akiknek a gyermeke valamilyen

tanulási zavarral küzd, és mit üzen azoknak a szülőknek,

akiknek a gyereke egy ilyen gyerekkel

vagy több ilyen gyerekkel jár egy osztályba?

A szülők ott a terepen látják csak a problémákat.

Én azt gondolom, hogy a szülőknek össze kéne fogniuk,

és nem a pedagógust bántani, és nem a másik szülőt bántani,

mert általában az van, nagyon jól egymásnak lehet ereszteni,

mert az, aki úgynevezett problémás gyerekkel küzd otthon is… Ne

gondoljuk, hogy ezeknek a szülőknek olyan egyszerű dolguk van otthon,

mert a gyerekkel sokkal többet kéne

foglalkozni, ugyanúgy nincs ideje, mint más szülőnek.

Örülne, ha lenne szakember,

aki foglalkozik a gyerekkel, de nem foglalkozik.

Van olyan szülő, aki nem is tudja, hogy foglalkozni kéne a gyerekkel,

hogy szakember kellene, és akkor ott van az iskola,

és mást se kap a tanítótól,

csak hogy a gyerek ezt nem tud, azt nem tud.

Ráadásul összefognak a szülők ellene,

hogy ez a gyerek tönkreteszi az én gyerekem életét.

Azt is meg lehet érteni, hogy ha az én gyerekem bemegy az

iskolába, és Jocóka mindennap

megveri, meg széket vág hozzá, akkor könyörgök, én nem szeretném.

Vagy azért, mert Jocóka nem vág széket hozzá, de a tanító Jocókával

meg Jucikával kell hogy egész nap

foglalkozzon, és az én gyerekem pedig szeretné a tanító figyelmét.

Azt gondolom, hogy nem egymásnak kell

menni, tehát a probléma itt jelentkezik, de nem ott oldható meg.

Ha olyan körülmények vannak, amik ott helyben csak a zavart

fokozzák, akkor össze kell fogniuk, és magasabb szinten segíteni.

Az első szint nyilván az igazgató.

Az igazgatók attól függően, hogy mennyire bátrak,

mennyire elkötelezettek, ezt merik továbbvinni,

mert jó eséllyel tényleg a fejével

játszik, vagyis a pozíciójával játszik, ha továbbadja.

De ha a szülői támogatás ott van, akkor ez segíthet.

Én nem tudok helyi megoldást, ha nincsenek ott szakemberek.

Vagy pedig a szülő keressen annyi

pénzt, ha az iskolában a gyerek nem kapja meg az ellátást.

De akkor mire van az állami oktatás?

Most ugye nagyon propagandaíze van, de mégiscsak befizeti az adóját a

szülő, és akkor még külön kell a gyereket oktatni.

Tehát most vagy csinálunk egy másik oktatást, ahol megfizeti,

de akkor ezt nekem miért kell fizetnem?

Nem ott van a probléma, nem igazán tud mit tenni a szülő azon

a helyen, ha nem fognak össze, és egyelőre az van,

hogy a szülők kimenekítik a gyerekeket ezekből az iskolákból,

és még inkább ott marad az,

akikkel majd a gyerekeknek együtt kell élniük.

Tehát én megoldom az én gyerekemet, és tök jó lesz neki.

De ha ebben az országban akar élni, akkor ő Jocóval meg Jucival fog

együtt élni, akik viszont csak problémák, csak viszik majd a pénzt,

mert betegek lesznek,

mindenféle bajuk lesz, csak bajt okoznak.

Arról ne is beszéljünk, hogy mi mindenre lehet rávenni akár

minimális összegekkel azt, akinek nincs lehetősége.

Igenis össze kell fogni.

Vannak szülői szervezetek,

ahol van tízezer szülő, de hát ez nevetséges.

Itt több százezer szülőnek kéne kint

lennie az utcán, ha nem tudja petíciókkal megoldani.

Vagy ott van a hivatalos út, van képviselője.

Azt mondani, hogy oké, iskola.

Azt választjuk meg, aki megcsinálja.

De csinálja meg, és akkor megint megválasztjuk.

Egyszerűen élni kell azokkal a lehetőségekkel, amik adottak.

Nem sok van, de ha azzal nem élünk, akkor vagy kimenekítjük a gyereket,

de utána sok nyelvet kell tanulnia, hogy ne maradjon itt,

ha továbbra is jót akarunk neki, vagy pedig marad ez a sötétség,

ami, mondom, egyre nagyobb rétegeket érint.

Ez a statisztika, hozzáteszem, még finom, tehát nincs benne nagyon

sok minden, amit azért a terepen

tudunk, hogy mégiscsak van zavar, probléma, nagy bajok.